Ma nem fogok kritizálni. Nem tudok. Egyik kedvenc énekesnőmről, Caro Emeraldról írnék néhány szót. Ő nem csak egy fantasztikus előadó, de mindig tip-top és makulátlan stílusú. Nem mellesleg a holland Styletoday a legjobban öltözött celebnek járó díjat is neki ítélte. Ez persze nemcsak Caronak, de stylistjának, Renske Cramernek is hatalmas megtiszteltetés.
Tovább »
A Blog és a web-shop indulása óta folyamatosan keressük, kutatjuk a magyar és nemzetközi úgynevezett plus-size bloggereket, klubbokat, facebook oldalakat. Annak ellenére, hogy a plus-size klubtagság alanyi jogon az enyém, meglepődtem mennyire nem tudtam ezeknek a szervezeteknek a létezéséről. Rengeteg plus-size adok-veszek oldalt találtam, illetve olyan facebook bloggereket, akik hatalmas tábort tudhatnak magukénak. Ami közös a tagokban - bármelyik egyesülést is nézem- az a túlsúly és annak elfogadása, illetve problémája. Nem jártam olyan messze az igazságtól, mikor Kaloristaként egy anonim gyűlésen láttam magam. Ezek a klubbok is hasonlóak. Ugyan névvel - és nagyon sokszor képpel is- azt próbálják elérni, hogy tagjai ne érezzék egyedül magukat a kilókkal való küzdelemben. Ne higgyék, hogy egyedül vannak, tanulják meg elfogadni magukat. Ezeken az oldalakon képeket, információkat osztanak meg a hölgyek egymással, mind-mind egy cél érdekében: Hogyan hozzák ki a legtöbbet magukból! Elfogadással, diétával, sporttal, divattal, öniróniával és nem utolsó sorban barátokkal.
Tovább »
Lassan három hónapja, hogy elindult a web-áruházunk. Ha itt vagy és olvasod e bejegyzést, akkor biztosan jártál már az oldalunkon és talán már véleményed is van rólunk. Nem titkolt célunk annak az űrnek a betöltése, amit itthon a minőségi, csinos, nőies plus-size divatban véltünk felfedezni. Nem vagyunk olcsók. És nem is így hirdetjük magunkat. Sietve teszem hozzá, hogy még nem láttam transzparensekkel vonuló tömeget a magas árak ellen tiltakozni az Ulla Popken vagy a Via Appia boltjai előtt. Akinek nem a pénztárcájához mértek ezek a márkák, az egyszerűen nem tér be. Mi különleges, hihetetlenül jól szabott és feminin darabokat kínálunk a magukra adó, igényes, divatot kedvelő hölgyeknek. Főként ruhákat. Nem szoknyát, nem nadrágot, nem tunikát. Ruhát. Számunkra a nőiességet leginkább megtestesítő ruhadarabot. Ez persze nem azt jelenti, hogy a jövőben nem lesz a palettánkon az előbb felsoroltakból, de egyelőre nem ez a fókusz. A rafinált szabásnak, a precízen spontán redőknek, az alaktípusnak leginkább megfelelő vonalvezetésnek és a minőségi alapanyagnak azonban ára van.
Tovább »Arra gondoltam rendszeresen meglesem a piros szőnyeg teltebb szereplőit jó vagy akár rossz példa után kutatva. Nekik ugye elvben minden adott – most nem a súlyra gondolok! Talán ismeritek a vicces karácsonyi kívánságot: „Jézuska, én vékony lábakat és vastag pénztárcát kérek karácsonyra. De ne keverd össze, úgy, mint tavaly!” Na az ő Jézuskájuk megtolta mindkét kategóriát, így ők bármelyik dizájner vagy márka darabjait megszerezhetik. Persze, csak ha a tervező nevét adja a curvy ruhához és a sokszor rosszmájú kritikákhoz… A tervezők ugyanis mérnöki precizitással választják ki, hogy kinek terveznek ruhát és milyen alkalomra. Ha melléfognak, akkor nem csak a celebnek jut hideg-meleg, hanem a megjelenéséért felelős neves dizájnernek is felkerül a neve a szégyentáblára.
Tovább »
Biztosan azoknak is ismerős a „Fashion-Week” fogalma, akik nem a Szex és New York-on nőttek fel. Azt viszont már talán kevesebben tudják, hogy a divatszakma ki-kicsoda eseménye a plus-size világban is megrendezésre kerül. Európában (Berlin, Amsterdam, Bologna, Párizs) és a tengerentúlon is számos rendezvény van, ahol a molett divat szereplői bemutatják az aktuális kollekcióikat.
Tovább »
Mi is az a”plus-size”? Bármennyire is meglepő nekem ez a fogalom azóta mondd valamit, mióta elindítottuk a web-shopot. Biztosan az én tudatlanságom, de leragadtam a „molett”, „nagy méret”, „XL „ elnevezések világában. Most azonban mivel (remélem) jeles képviselői lettünk a fent nevezett kategóriának, kicsit elkezdtem utánaolvasni a „világirodalomban”.
Visszaeső kaloristaként a legveszélyesebb időszakom a karácsony. Az egész éves „nem veszem meg, nem eszem meg” ilyenkor visszaüt. Ilyenkor az ember a legpepecsebb ételt főzi, a legjobb minőségű alapanyagból, az évente egyszer sütött süteményeket készti és nyilván mindent ipari mennyiségben.
Kislány koromban sajnos nem volt ritka, hogy „atléta termetem” miatt csúfolódás célpontja voltam. Többek között ezért figyelek – talán kissé túlzottan is – a lányom súlyára. Szerencsétlen géneket örökölt. Azt a fajtát, mikor egy zsemle gondolatától is fél kiló rajtunk van. Nem akarom, hogy ugyanazt az utat járja be, mint én. Az örök harcot a kilókkal. Ezért az: „úgy kezdd el, ahogy folytatni akarod” elvet követve négy éves kora óta rendszeresen sportol. Az iskolai hat tornaóra mellet háromszor jár úszni. S nyáron, vagy akadályoztatás esetén, mikor nincs rendszeres mozgás, máris látszik, hogy bepróbálkoznak a kilók! Nem azért mert az én lányom, de szerintem gyönyörű és NEM DUCI! Viszont nem is szunyoglábú! Döbbenetes, hogy az iskolában mégis kikezdik. Az átlagos (vagy átlagon aluli) szemlélettel, intelligenciával, ízléssel megáldottak szemében ő már „kövér”. Kövér, mert nincsenek piszkafa lábai. Ezt a felfogást tanulja sok gyerek otthon, ezt viszik be az iskolába, s így jó korán elültethetik a frusztráció magjait a társaikban.
A nyílt napra készülődtünk. A ruhák és ékszerek mellé ugye ígértünk pezsgőt, narancslét és mézeskalácsot. Nyilván a narancslét nem mi facsarjuk és a pezsgőt sem mi érleljük (szégyen!) , de a mézeskalácsot azt pofátlanság lenne vásárolni!
Ma péntek van, mármint ma, mikor ezt a bejegyzést írom. „Casual”, laza nap az irodában. Egy szürke, eddig nonfiguratívnak hitt mintákkal ellátott felsőt vettem a farmeremhez. Minden a megszokott módon alakult egészen a reggeli kollektív kávézásig, mikor a hátam mögül az egyik kolléganőm olyan hangon, mintha egy bölcsis csoporttal találkozott volna így szólt: „Jaaaj, neked pudlis pólód van? De cuki!”
