Néhány napja kering az interneten egy érdekes bejegyzés. Többen is felhívták rá a figyelmünket, mert szemléletes, vicces és passzol a ZAANA ars poeticánkbaJ Mivel eredetileg angolul van az írás, gondoltam megosztom veletek magyarul is:
Szóval egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy konditerem. Annak az ajtajára egy szép napon kifüggesztettek egy buzdítónak szánt képet, melyen egy nagyon sovány és egy igazi gyönyörű nő képe volt. (Nekem már a megfogalmazás pimaszsága is tetszik, anélkül, hogy bántanám a nagyon soványakat. Tudjuk, hogy vannak, akik nem tudnak magukra kapni kilókat, még ha szeretnének sem!) A kép alatti írás pedig imígyen szólt: „Ezen a nyáron sellő vagy bálna szeretnél lenni?”
A legenda úgy tartja, hogy egy – méretét is tekintve ismeretlen - hölgy a következőképp válaszolt:
„Drágáim! A bálnákat, mint tudjuk mindig körülveszik a barátaik (delfinek, fókák, kiváncsi emberek), szexuálisan aktívak és kicsinyeiket különleges gyengédséggel nevelik. Őrülten szórakoztatóak delfin haverjaikkal egyetemben és rengeteg rákot esznek. Egész nap úszkálnak és olyan csodálatos helyekre jutnak el, mint Patagónia, a Barents-tenger vagy a polinéz korallzátonyok. Hihetetlenül jól énekelnek, adott esetben CD-n is megjelennek :) . Hatással vannak mindenkire, igen kedvelt állatok, akiket mindenki csodál és vigyáz.
Sellők nem léteznek.
Ha mégis léteznének, tömött sorokban állnának a pszichiáter irodája előtt személyiségzavarral küzdve: „Nő vagy hal?” Nem lenne szexuális életük és nem szülhetnének gyermeket. Igen, szépek lennének, de valószínűleg magányosak és szomorúak. És különben is, ki akarna egy olyan lánnyal járni, akinek halszaga van?!
Tehát kétség nem férhet hozzá: én bálna szeretnék lenni!
Mikor a média azt sulykolja belénk, hogy csak a sovány a szép, akkor én épp fagyizom a gyermekeimmel, vacsorázom a férjemmel vagy „eszünk-iszunk-szórakozunk” a barátainkkal.
Mi nők, azért hízunk, mert annyi tudást és bölcsességet halmozunk fel életünk során, hogy nem fér el a fejünkben, az egész testünkre szükség van az elraktározásához:) Nem vagyunk kövérek , csak jól kidolgozottakJ Akárhányszor meglátom gömbölyded vonalaimat a tükörben, arra gondolok: milyen csodálatos vagyok!”
Hm, buzdítónak buzdító…ti mit gondoltok?
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
