Az ízlés ízlés dolga. Mindenkinek van, maximum nem túl kifinomult. Vagy kifejezetten rossz. De ki mondja meg, hogy milyen is pontosan a jó ízlés? Konkrétan senki. Sajnos.
Most sem állítom, hogy makulátlan ízléssel bírok, de a 15 évvel ezelőtti énemhez képest mondjuk fényévekre vagyok. És a legszebb az, hogy akkor is azt hittem, hogy jól öltözöm. Hogy adok magamra. Persze adtam, de mit??? Engem például Uram: Tibi ( szerk.: a férjem) kritikái térítettek el a a nagy ingek, „kényelmes cipők”, szoknya valamint ruhamentes világából. „Szeretlek, imádlak, gyere hozzám feleségül, de mi ez a szar rajtad?”
Olyan ez, mint az evolúciós fejlődés. De végülis azt hiszem lejöttem a fáról. Nagy hatással volt „fejlődésemre” a Zágrábban eltöltött 6 (vagy ha úgy nézzük 11 ) év is. Talán tudjátok, talán nem, Zágráb az egyik legsznobabb (van ilyen szó egyáltalán?) város a világon. Legelső ott töltött hétvégémen egy cipőbolt eladója - anélkül, hogy a számat szóra nyitottam volna - hangjában megvetéssel és szánalommal csak ennyit kérdezett angolul: „Ugye nem idevalósi?”
Hát nem voltam se odavalósi, se odavaló. Kilóméterekről lehetett tudni,hogy UFO vagyok, hisz nem stimmelt a cipőm a táskámmal!!! Emlékszem több alkalommal aggódtam amiatt, hogy visszafordítanak a határról, ha ezt az alapkövetelményt nem teljesítem. A többi kívánalomnak persze sosem tudtam eleget tenni, s így a Haladó Zágrábi Sablonnő Klub nem választott tagjává. Nem lett szögegyenes seggig érő hajam lófarokba fogva, nyilván nem lettem 48kg, s valahogy a hatalmas légynapszemüvegek is elkerültek.
Napszemüveg. Na az még egy alapfelszerelés. A zágrábi nők egyik utánozhatatlan tehetsége, hogy a nyakig érő hóban is szabad szemmel követhetetlen villámmozdulattal tudják 65x70-es retiküljeikből minden felesleges kotorászás nélkül előrántani a jövő szezonra bemutatott – lehetőleg minimum Max Mara – márkajelzéssel ellátott palacsintasütő méretű napszemüvegeiket. Ezeket a hasznos darabokat szigorúan 12 havi, nem kamatmentes hitelre vásárolják, miközben otthon (lásd szülőknél vagy nagyinál) üres a hűtő.
Kicsit elkalandoztam, bocs. De a mai igém a következő: az ízlésünk változik, fejlődik, jobb esetben pozitív irányba. Ha valaki olyan szerencsés, mint én, akkor attól jön a nyers, ám építő kritika, aki így is úgy is elfogad. Tegyünk az ő kedvére, a környezetünk kedvére és főleg a magunkéra azzal, hogy hallgatunk rá.
Képek: Street Style Zagrab, Siniša Bužan
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
